Ywan Kerépol zongora
mögül lőtt az angyalra, de
az angyal elhajolt, ezért
a lövedék a tükörbe
fúródott. A gyermek elbújt.
Úgy megijedt, hogy ágy alá
rejtette testét. Amikor
hópihe táncolt a patak
ránca fölött, előbújt, mint
csöndbe libbenő ártatlan
lélekvándor. A megszokott
dolgok helyén ismeretlen
harmat csillogott. A gyermek
szeméből elillant a fény.
Ywan Kerépol zsarnokot
öl a zsarnokölés elve
alapján. A zsarnok meghal.
Ywan Kerépolt kivégzik.
Ywan Kerépol özvegye
koldul, árvái világgá
mennek, szeretője másik
szerető nyakába csókol.
Ywan Kerépol sírjára
senki nem hoz virágot, mert
elfelejtik a merénylőt.
Ywan Kerépol elrothad
a zsarnokkal a föld alatt.
A halál is csak egy forma.
Ywan Kerépol zsinórral
méri az időt. Kihúzza
a fenyőfaholttesteket
az útra. Nincs többé magány.
Ártatlan szempárok elől
az ég kékjét a tévedés
madarai takarják el.
Nincs többé bizalmatlanság.
A hálás és a hálátlan
egyként visszatér. Az egyik
hálátlan. A másik hálás.
Ha szavakból épül tornya
a hallgatásnak, a csönd is
csak tégla a teremtésben.
Nem tudok sem írni, sem olvasni, de szoktam. Tollforgatónak rossz vagyok, ám szerfölött tehetséges. Álmomban többször jártam a Hóvirágok terén, a valóságban csak háromszor.
Szeretek eljutni a mondatkezdő nagy betűtől a mondatzáró írásjelig. Néha sikerül, máskor azonban másra gondolok. Most elviselhető.
- Bálkirálynő - 2024-03-26
- a diós - 2023-06-10
- Ártatlan szempárok - 2023-01-22