a másikat a páratlan
türelem, eszébe jutott
a kürtöskalács neve is
románul, gyere velünk, mert
a diós a legfinomabb,
zenei jeleneteket
ábrázoló képeiken,
cozonac, annyira lassan,
puha csöndből puha csöndbe
vezet, ha még ott lett volna
abban a városban, talán
a természet, alaposan
megváratták és játékát
semmibe vették, alázat
bromurált vettem be, romok
között az angyalok, halott
madár a hallgatás, talán
bizonytalan, fegyver a szó,
a szóköz is, ez az első
emlék arról a virágról,
vázában először egy dán
dokumentumfilmben láttam,
az igazság is szétterül,
mint az a pénz, amit saját
temetésére szánt apám
boldog vagyok, hogy nem vagyok
szabad, ne játssz szabálytalan
játékokat, talán a tél,
a hó, a csendhalál, élő
szárnyhoz tapad halott madár,
dán dokumentumfilmeket
néznek norvégok, albánok,
dánok, svédek, könnyű testek
sértik a durva súlyt, gyötör,
tipor, aláz, gyaláz, lesújt
a név, a nem kimondható
első fekete-fehér vers,
pócsmegyer, huszonhárom áp-
rilis huszonkilenc, szombat,
dán dokumentumfilmben lát-
tam svéd zeneszerzőt, sakkfi-
gurák lágyan párnázott tal-
pa alatt föld, átlósan lép,
mint a bolondok, támad a
hajnal, téved az eltévedt
lovasíjász, nem leli út-
ját, célja se nincs már, arca
is álarc, maszkja halotté,
játszik a fénnyel az árnyék,
illata fülsüketítő
Nem tudok sem írni, sem olvasni, de szoktam. Tollforgatónak rossz vagyok, ám szerfölött tehetséges. Álmomban többször jártam a Hóvirágok terén, a valóságban csak háromszor.
Szeretek eljutni a mondatkezdő nagy betűtől a mondatzáró írásjelig. Néha sikerül, máskor azonban másra gondolok. Most elviselhető.
- Bálkirálynő - 2024-03-26
- a diós - 2023-06-10
- Ártatlan szempárok - 2023-01-22