Okai: fertőzött állat mirigyváladékaival, nyállal és könnyekkel, kisebb részt vérrel és tejjel terjed. Az átadás módja általában harapás. Hordozhatja kutya, macska, disznó, denevér, farkas, borz, hiúz, aranysakál, medve, nyest, görény, nyérc, nyestkutya, nyuszt, előfordulhat növényevőkben, mint az őz, szarvas, szarvasmarha, ló és kecske. Csaknem minden melegvérű fogékony rá, ám a szárnyasokat kevésbé viseli meg. Kistestű rágcsálók, mint a patkány, nyúl, pele, egér, cickány és pocok megfertőződhetnek és terjeszthetik ugyan, ám mivel ritkán élik túl egy nagyobb állat harapását, ez elvétve fordul elő. Ugyanez vonatkozik a kistestű madarakra: a veszett rigók, verebek, sármányok, fülemülék, légykapók, gébicsek, cinegék, pintyek és pacsirták felbukkanásának lehetősége csekély, de teljes mértékben nem zárható ki. Ludak, hattyúk és keselyűk közelében ajánlatos az óvatosság.
Reddmund Vulbrass sántítva haladt a kukoricaföldjét kettéválasztó földúton. A vállán vitte a zsákját benne a két döggel: semmilyen bántalom nem lehet indok egy teendő elodázására. Varjak figyelték a madárijesztőről és büszke kukoricaszárak, amelyek mintha nőttek volna pirkadat óta. Tartásukból elégtétel áradt. Reddmund Vulbrass nem futott: a gyors mozgás a vért is felgyorsítja, és ami a lábában van, annak a lábában kell maradnia. A kapkodás és a sietség nem segített még senkin.
Tünetei és lefolyása: a lappangási idő általában háromtól tizennégy hétig terjed, de ritka esetekben akár az egy évet is elérheti. Jellemző a seb viszketése, zsibbadása, fájdalma és túlérzékenysége, a rossz közérzet, gyengeség, láz, hidegrázás, torokfájás, álmatlanság, kóborlási hajlam, étvágytalanság, fejfájás, hányás, hangulatingadozás, nyugtalanság, szorongás, ingerlékenység, dührohamok, inkontinencia, megnövekedett nemi vágy, erekció, önkéntelen magömlések, izomgörcsök, fokozott nyáltermelés, nyelési nehézségek, víziszony, légiszony, bénulás, a légzés és a vérkeringés leállása, kóma, halál. Kizárólag a lappangási időszakban gyógyítható.
A zsákot ledobta az udvaron. Forralj vizet, üvöltötte a tornác felé sántikálva, mire a felesége és a fia kinézett az ajtón. Ne bámészkodj, forralj vizet. A pitvarban égett a tűz, Reddmund Vulbrass lerúgta magáról a csizmát, hátát a falnak vetve leült a padlóra, felhúzta a nadrágja szárát, a sebet kereste. Anna, hozz egy rongyot, bődült el megint. Felesége odaért hozzá egy bádogkondérral, abban meg pár ronggyal. Feltette a tűzhelyre forrni. A parázsba dugtak egy piszkavasat. Elmegyek Fuchsbergbe, és hozok orvost, mondta az asszony. Minek?, kérdezett vissza Reddmund. Talán tud rá gyógyírt. Reddmund felhorkant. Azok akkor se segítenének nekünk, ha lenne mivel.
Megelőzése és gyógymódjai: a harapott seb kivéreztetése, a seb kiégetése, a seb kiégetése olvasztott vajjal, amelyet a beteg utóbb elfogyaszt; a sebre helyezve áldásos lehet a szezámmagpép, fekete üröm hamuja, kakastaraj virágja, só, kovászos uborka, fecskefészek ecetes sara, mézzel kevert libazsír, baromfi ecettel kevert ganéja, feltéve, ha piros színű, havibajos szuka vére, döglött kutyának férge, kutyaszőr, cickányfarok vagy fecskefiókának hamuja, illetve szívják ki mérgét felakasztott kakas segge lukával vagy dörgöljék belé a dühkóros állat agyvelejét mélyen. Etessenek a beteggel kakas agyát, kutya nyelve alól kitépett férget pirítva, kígyónak levedlett bőrét borban összetört rákkal elkeverve, vízbe fojtott kölyökkutya nyers máját, veszett kutya sózott húsát. Vágjanak a betegen eret, vessék váratlanul víztartályba, majd forró olajba, javasolt továbbá a varázserejű tisztított víz fogyasztása, a zarándoklat Szent Hubert templomához, a gőzfürdő, a böjt és az imádság.
Pordi Vulbrass az udvaron állt, a zsákot nézte benne a két döggel. Azt mondta, pszt, de a zsák nem mozdult. Pszt, ismételte meg, pszt, pszt, pszt, pisszegése előbb gyorsult, majd felvett egy egyenletes tempót, zúdult, zakatolt, akár egy fatörzsből húzott lengőcsapda az erdő mélyén, amely ingaként suhogva méri az időt. Elhallgatott egy pillanatra, amikor a házban Reddmund Vulbrass felüvöltött. Most a sebre nyomott forró vas sziszegett. Aztán az üvöltés nyögdécseléssé satnyult, Pordi Vulbrass pedig mozdulatlanul magasodva a délelőtti napsütésben újra megszólalt. Pszt. Pszt, pszt, pszt.
A várakozás. Minden reggel és minden este tiszta kötést tenni a sebre. Figyelni a bőr elváltozásait: megindul-e a vérmérgezés vörös csíkja a szív irányába. Megszagolni a sebet, hátha az orr felismer valamit a rejtett romlásból, amelyet a szem még nem láthat. Eltelt egy hét. Nőtt a kukorica. Hosszabbodtak a nappalok. Fuchsbergben járványról beszéltek, és arról, hogy le kell ölni a kóbor kutyákat. Északon, Fischeryben a Corvé család megszállta a rakpartot. Munkát már csak rajtuk keresztül lehetett kapni, az ő hajóik álltak a dokkokban, az ő matrózaik ittak a kocsmákban, az ő árujuk érkezett meg és indult más égtájak felé. Keleten, a Blott-folyó túlpartján átadták a grumfordi fegyházat, a ceremóniát négy elítélt rablógyilkos felakasztásával koronázták meg a Krőger-bandából, egyikük ártatlan volt. Délen az Ergot család nyitott egy fogadót Roggenvulf néven, ágyat és ételt kínáltak az utazóknak, meg italt és gombát. Aki megfordult náluk, mind azt mondta, ilyen ízletes gombát még sosem evett.
Eltelt egy hét. Kettő, három. Nem indult vörös csík a sebtől, és nem kezdett bűzleni. Reddmund Vulbrass napközben elvégezte a teendőit. Új csapdákat tett ki, még több nyulat fogott. A kukorica nőtt. Esténként Annathana Vulbrass mesélt a fiának és a férjének. A herceggé változott dísztökről, akit folyton megrágtak az egerek. Az erdei rókaemberekről, akik éjjel felfalják az együgyű parasztokat, beköltöznek a házukba és felöltik ruháikat. A kakukkpárról, akik visszalopják fiókájukat egy nádirigó fészkéből, mert maguk akarják felnevelni. Hogy találsz ki ilyeneket, nevetett Reddmund, mire Pordi Vulbrass rászólt, hogy pszt, az apa elhallgatott, az anya pedig mesélt tovább. Fuchsbergben egy kutya megmart egy gyereket az iskola udvarán. A kutyának habzott a szája, megdöglött magától, mire leölték volna, ezért leöltek minden más kutyát is, amelyik nem volt láncra kötve. Rókairtást szerveztek, tettek ki mérges csalétket, szegekkel kivert deszkacsapdát és rókaütőt, rendeztek hajtóvadászatot: a rókák futottak és pusztultak, pofájukra dermedt vigyorral.
Azután, hogy Pordi elaludt, Reddmund és Annathana néha halkan beszélgetett a dunyha alatt. Kint süvített a szél, rázta az ablakokat és tépte a kukoricát, de ők csak duruzsoltak egymásnak, emlékszel, amikor esténként a folyóparton találkoztunk, beleragadt a lábad az iszapba, ketten kellettünk, hogy kihúzzuk, meg amikor feküdtünk a réten, és akkora madarak szálltak az égen, amekkorákat azóta sem láttunk, nincsenek is ilyen madarak, csak mi képzeltük őket, meg amikor Pordi megszületett, kint meg zuhogott az eső, de te akkor is kivitted, mert minden újszülöttnek mihamarabb látnia kell, hová érkezett, én meg jól megszidtalak, és azt mondtam, ha megbetegíted a gyereket, levágom a tököd, de Pordi nem betegedett meg, mert erős gyerek, érezted már úgy, hogy amire visszaemlékszel, mind valaki mással történt? Minden velünk történik, veled és velem, mondta Reddmund Vulbrass, és megcsókolta a feleségét, közelebb húzódtak egymáshoz a dunyha alatt, az ágy megnyikordult, pszt, súgta Anna, kezek kúsztak be hálóruhák alá és lábak gabalyodtak össze, szakáll szúrta a sötétben a nyak bőrét, egy nyögés, egy mordulás, valami vadság, ami ritkán volt jelen, amit ritkán mertek szabadon engedni, mintha attól tartottak volna, hogy hoz magával mást is, valamit mélyebbről, amit többé nem lehet visszaűzni az odújába, Reddmund hozzápréselte a testét Annáéhoz, a forróság összegyűlt a dunyha alatt, és az anyag felszívta a verejtéket, Anna átfogta Reddmund hátát és köré kulcsolta a lábát, Reddmund felmordult, ne harapj, nem szabad harapni, kettőjük teste közösen talált rá a ritmusra, pszt, lassabban, még ne, kérlek, még ne, és akkor a ritmus lassabbra váltott, egymásba kapaszkodtak és ringatóztak, hogy ne minden egyszerre történjen, aztán a seb égni kezdett Reddmund lábán, mintha most martak volna belé.
A lyssavírus lassú és türelmes. Otthonra találva óránként hárommilliméteres sebességgel indul el a központi idegrendszer felé az idegpályákon keresztül. Lassúsága elaltatja a gyanút: akkor leplezi le magát, amikor már elérte az agyat. Bizonyos tekintetben méltányos eljárás ez, lehetőséget biztosít arra, hogy a betegek ellenintézkedéseket foganatosítsanak, levágják az érintett végtagot vagy döglött nyulak alaposan megérlelt gerincvelőjét fecskendezzék a testükbe. Sokan nem teszik – nem szeretik a velőt. A lyssavírus közben folytatja útját. Szaporodik az idegsejtekben. Eléri a gerincoszlopot. Három milliméter per óra. Elindul a gerincoszlopban felfelé. Ekkor a beteg már menthetetlen, de ő még nem tudja. Hogy mennyi ideje van hátra, az főképp a szervezetbe került lyssavírus és az agy távolságától függ. Ha a lábfején érte harapás, akár hónapjai is lehetnek. Ha az arcán, csak napjai. Beszéltek egy bárónőről, akinek az arcán megnyalt a pudlija egy pörsenést. A pudli egy napra rá kimúlt, megsiratták és eltemették. A bárónő hamarosan ágynak esett: amikor fürdőt készítettek, hogy megmosdjon, vicsorogva húzódott a sarokba, látni sem bírta a kádat. Utolsó estéjén négykézláb kúszott kastélya folyosóin, vízért könyörgött, de aki hozott neki, azt meg akarta marni. Végül agyoncsapták, hogy ne szenvedjen, megsiratták és eltemették a pudlija mellé. Ügyelj a bőrápolásra, és ne engedj kutyát az ágyadba. Ha elérte az agyat, a lyssavírus a nyálon keresztül ürül. A beteg ilyenkor azért harap, hogy ezzel segítsen a lyssavírusnak új gazdát találni, mert tudja, hogy ő maga nem sokáig lesz közöttünk. Senki sem akar abban a tudatban meghalni, hogy magára hagyott valamit, ami a fejében lakik. Ebben a stádiumban egyetlen végső gyógymóddal érdemes megpróbálkozni: kómába kell ejteni a beteget, és imádkozni, hogy amikor felébred, már nem lesz benne a lyssavírus. A kóma hetekig is eltarthat, néha hónapokig. Lehetséges, hogy aki felébred, nem ugyanaz lesz, mint aki elaludt. Meg kell tanulnia újra járni, beszélni és énekelni. Mondanak olyat is, hogy a kómából visszatértek szemgolyójában még évekig ott lakhat a lyssavírus, de már szelíd és nem okoz bajt. Épp ezért, ha más szeme kerül a szádba, soha ne nyeld le.
Nyakfájással kezdődött, mintha rosszul aludt volna. Anna azt mondta, bemegy a városba orvosért, de Reddmund lebeszélte róla. Szédült. A doktor rendes ember, mondta Anna. Épp ezért nem fog idejönni, felelte Reddmund. Pordi az udvaron dudorászott, és jeleket rajzolt a porba. Reddmund kiment hozzá, bántotta a szemét a nap. Meg kellett támaszkodnia a korláton. A kukoricaföldet nézte, nem gondolt közben semmire. Csak nézett, kiürülve. Anna kijött hozzá. Beköltözöm a csűrbe, mondta Reddmund. Reteszeld be mögöttem az ajtaját.
Reggel, délben és este ételt és vizet raktak be nekik. Anna nem ment el orvosért a városba. A csűr deszkái között beszűrődő fénynyalábok felszabadalták odabent a sötétséget. Reddmund elhúzódott az útjukból. Árnyéka egy halom kukorica a tavalyi kukorica halmai között. Az egerek, amelyek eddig a csűrben laktak, máshová költöztek. Anna kettőt kapott el a házban. A félhomálynak esténként olyan színe volt a csűrben, mint a kiszáradt kukoricabajusz. Reddmund egyre kevesebbet beszélt, azt is egyre rekedtebben. Anna néha megállt a csűr oldalánál, fejét nekidöntötte a szálkás deszkáknak, és beszélt a férjéhez. Csak ők ketten hallották, mit mond. Tekintete a távolba révedt, túl a kukoricaföldön, a lápon, túl talán még a Bürökerdőn is. Hazavágyott. Néha rászólt Pordira, amikor túl sokat játszott a csűr körül. Hagyd apádat pihenni. Pordi megállt a csűr mellett, és azt mondta, pszt, válaszra várva. Előfordult, hogy Reddmund visszapisszegett, de egyre ritkábban. Máskor dúdolt neki és énekelt, olyan szavakkal, amelyeket csak ő értett. Egy nap, amikor belefogott egy dalba, Reddmund dörömböléssel válaszolt. Belülről ütötte a deszkákat, talán a fejével, talán a tenyerével. Pordi nem énekelt neki többet.
Nem fogyott már a víz és nem fogyott az étel sem. Anna egy átvirrasztott éjszaka után felkelt, tányérok helyett a faragással díszített vadászpuskát fogta a kezébe, megtöltötte, és elindult a csűr felé. Megmondta Pordinak, hogy maradjon a házban. Odaért a csűrhöz. Hajnalodott a kukoricaföldek felett, Fuchsbergből most indultak a földművesek vállukra vetett szerszámokkal meg kenyeret, szalonnát, szeszt rejtő butykossal, némelyik félálomban botorkált, mások kedélyesen társalogtak, nadrágjuk szárát eláztatta a harmatos fű. Anna megkopogtatta a csűr ajtaját. Morgást kapott válaszul, neszezést és nyüszítést. Nem Reddmund Vulbrass hangja volt. Elhúzta a reteszt a csűr ajtaján. Vállához illesztette a puskát. Szagok csaptak az arcába, kukorica, egerek, és az, amit már nem hívhatott Reddmund Vulbrassnak. Vörhenyes délibáb az árnyak között. Négykézlábra ereszkedett tömeg, amelynek már nem engedelmeskednek végtagjai. A görcsök, mintha a bőrét akarná levedleni újra meg újra. A lassúság, ahogy minden mozdulatért fájdalommal fizet, a kielégíthetetlen szomjúság, saját torka és hangszálai, amelyek elárulták, és nem hajlandók többé beszédhangot kiadni. A harag, hogy ez megtörténhetett. Minden velünk történik, veled és veled. A dac, az erő, a tartás roncsai a hatalommal szemben, amely visszavette tőle a Reddmund Vulbrass nevet. Annathana célzott. A faragással díszített vadászpuska dörrent. Egy férfi a távolban hamis hangon énekelni kezdett, de a többiek lehurrogták.
Nyolc hónappal később megszületett Robbert Vulbrass.
- Territórium (regényrészlet) - 2022-07-01