Most történik meg

Volt valahol-valamikor egy Entropláza. Nemes András nevezte el ezt a kaotikus helyet, 2007-ben írt hozzá egy könyvet is, bár tervrajznak vagy értelmezésnek nem nevezhető. Nem tudjuk meg belőle, hol van pontosan az Entropláza, vagy hogy lehet benne tájékozódni, egyáltalán mi a pontos funkciója, csak annyi bizonyos, hogy a szöveg terének rendezetlensége egyre növekszik. „Prof. Dr. Herr Remedio Redento Entropláza Elme- és Ideggyógyintézet.” – ez a felirat úszik be egy háborús övezetté változott város képernyőire. A szövegnek szűk fókusza van, a disztópikus szetting nem árnyalódik vagy bomlik ki, csupán a tudatfolyam(ok) hangulati háttereként vagy vetítővásznaként szolgál. Ezeknek a tudatoknak nincsen „külsője”, az apokaliptikus narratíva nem egy Nagy Közös Történetet vagy társadalomkritikát épít, hanem a Möbius-szalagként önmagába csavarodó szubjektum(ok) drámáját keretezi. Őket már csak Dr. Herr Remedio Redento tudja kezelni, „remediatizálni”, egyik életből, testből, valóságból a másikba áttölteni. Ez a mefisztói figura az Entropláza valódi (anti)hőse, aki leginkább David Cronenberg őrült tudósaira emlékezetet, például Brian O’Blivionra a Videodrome-ból (1983). Az Entroplázának a Videodrome-hoz hasonlóan az a szerepe, hogy virtuális módon helyet adjon fikció és valóság átíródásának, hogy a szimulákrum új húsában egyesüljenek és termékenyítsék meg egymást.

„Jó lesz. Jó lesz. / Micsoda? / Ha megtörténik. / Meg kell történnie. / Meg fog történni. / Micsoda? / Ami eljön. / És jó lesz? / Jó lesz. / Jó lesz. / Az milyen? / Nem ilyen? / Nem. / Jó.”

Mert jó lesz Entropláza örökös bentlakójává válni. Nincs is más jó, ha a jó nem ez. Nemes szövege tele szorongásos fantáziákkal, testhorror-revelációkkal, de egészen megkapó az a dekadens élvezet, ahogy ezeket negatív intenzitásokat szinte habzsolja a nyelv. A konszenzuális valóság átfertőzése kikerülhetetlen, fantasztikus és kéjes, amennyiben Kafkát is képesek vagyunk egzisztenciális pornóként fogyasztani. Amikor újraolvastam a kötetet, úgy éreztem valamiféle furcsa időparadoxonba kerültem, hiszen Nemes szövege minden további nélkül működhetne egy friss, mai bemutatkozásként is.

Az Entropláza átfertőzte az irodalmi teret, de ettől nem kell félni: jó lesz.

Vagy épp az irodalom megjósolhatatlan, belső folyamatai hoztak létre olyan új perspektívát, melynek fényében Herr Remedio Redento új életre kelhet. Így vagy úgy, de: jó lesz. Ha 2022 felől tekintek vissza rá, akkor azon spekulatív mutáció korai példájának tekinthető, mely átalakította a magyar prózairodalom egyes szegleteit. Ebben a rendezetlenségbe hulló világtalan világban ott bugyognak a cyberpunk, a posztgótikus és weird irodalom ízei és kódjai, de mégsem valamiféle szabálykövető műfaji szövegről van szó, hanem a legkülönbözőbb forrásokból lepárolt kísérleti ego-tripről. Lehet, hogy bizonyos olvasók számára 2007-ben túl sok vagy túl díszletszerű volt ez a tömegkulturális háttér, kevés volt benne a „mondatmetafizika” és a nyelvjáték, de azóta megváltozott az irodalmi tér akusztikája. Most már képesek vagyunk Kafkát feltölteni a felhőbe, és milyen más időjárást kívánhatnál magadnak ezekben az években? Mert meg kell történnie. Meg fog történni. Volt valahol-valamikor egy Entropláza. Belül vagy kívül volt, távol vagy közel, nem tudom, de most történik meg. Jó lesz.