régi képeket kerestem, hogy megnézzem, más volt-e a szemem, mielőtt megismertelek,
merthogy anyám szerint minden a szemembe van írva, így mondta, a szemembe. sokszor van igaza, és most már elég idős vagyok ahhoz, hogy ezt belássam, mármint tényleg, nem csak félig, szóval ezért is kerestem azokat a képeket.
anyám szerint magamtól is tudhatnám, mi történik a cérnával a bőrben, a testben, hogy bent marad-e, beépül-e a hámon keresztül, vagy kilökődik, gondolom az utóbbi, így működhet ez is, hogy előbb-utóbb kilökődik, ami nem odavaló,
igaza van, még ha rosszul is használja a szólásokat, közmondásokat, egyszer azt mondta, válni jár belém a lélek, gondolom, így tartotta logikusnak, egyébként megértem, tényleg,
szóval kerestem régi képeket a szememről, a régi szememről, most már nem olyan, nem lehet olyan, mert a szaruhártyához, a pupillához, a csarnokvízhez varrtalak és a függesztőrostokhoz kötöttem a csomót. nem hinném, hogy kilökődik, de azt pontosan tudom, hogy nem odavaló.
azt is tudom, hogy nem lesz a régi, cérnástul kell élnem az idők végezetéig.
de ez nem fáj, mármint rendben van ez így, ez nem olyan, mint egy daganat.
mindezzel persze te is tisztában vagy, csak ez a kapocs neked az örök érdektelenség, felesleges, súlytalan, mint a nagy szavak. ezért mondtam el most a lehető legegyszerűbben, újra, de minek és mindegy, persze. ha akkor anyámra hallgatok, már halott lennél.
