Na az akkor úgy történt, hogy a Kispipás Jóska kint kaszálta a lucernát a faluszélin, a Tata meg ott abajgatta a közeliben a veteményest a kapájával, mert hiába mondta neki a Jóska, hogy Tata otthon kéne maradni, mert csak a baj van magával, de a kisöreg csak kierősködte, hogy kimenjen vele a határba, merthogy a krumplit azt meg kell kapálja. A Jóskának persze így a félszeme mindig a Tatán volt, mert azért féltette a vén trottyost, ha nem is szerette.
Ahogy ott suhogtatja a kaszáját, hát egyszer csak észreveszi, hogy a kiserdő irányából egy rettenetes zombi szalad a Tata felé, de igen sietősen. Persze a Jóska egyből elkezdett erősen kiabálni, hogy Tata vigyázzon Tata, de a kisöreg a füle botját sem mozdította, csak kapált tovább nagy lelki nyugalommal, mert persze a nagyothalló készülékét azt derogált neki betenni a fülébe.
Erre a Jóska felkapta a kaszáját és rohant a Tata felé üvöltve, a kisöreg meg ahogy felnézett hát csak annyit látott, hogy jön a veje rá a kaszával és hát akkor csak annyit tudott kinyögni a tátott szájával, hogy Pista te, de akkor a Pista már suhintotta is a kaszáját a kisöreg feje felett és olyan gyönyörűen kettébevágta a zombiszörnyet mint a pinty, és akkor a Tata megfordult és csak annyit mondott, hogy azt a kurva istenfaszát neki, mert mocskos egy szája volt az öregnek azt meg kell hagyni.
Ahogy ott bámulták a kettébevágott zombit, hát a Tata azt találta mondani, hogy hát ez tisztára olyan mint a Gugyelka Tóni, aki neki a szomszédja volt, és megpiszkálta a zombinak a fejét a kapanyelével, ahogy az ott tátogtatta a pofáját a krumpli között. Maga mindegyikbe csak a Tónit látja, mondta neki erre a Pista, de a Tata csak erősködött, hogy nézze csak meg, mert az orra, már amennyi még nem rohadt szét belőle, az tisztára olyan, mint a Gunyelkáé, mert annak is ilyen dagadt borvirágos volt. A Tatának a Gugyelka Tóni az nagyon a bögyében volt mindig, tudta ezt jól a Pista, nem is mondott rá semmit, mit is mondhatott volna, mert a Tóni szomszéd hát pont akkor volt a városba a piacon, mikor kitört a nagy zombiapokalipszis, azt azóta nem látta senki sem.
Na dehát egy idő után csak megunták nézni, ahogy a félbevágott élőhalott ott kapargál a veteményesbe, úgyhogy a Pista elvette a Tatától a kapát és a lapjával szép komótosan addig ütötte a zombinak a fejét, míg az teljesen be nem lapult. Akkor aztán az árokszélin kapartak valami kis lyukat és belehengergették a zombinak a testét, meg húztak is rá valami kis földet és még álltak is mellette egy ideig csendesen, csak a Tata szipákolt néha néha, aztán amikor a Pista szólt, hogy mostmár menni kéne, akkor a kisöreg még annyit morgott a bajsza alatt, hogy nyugodjál békében Tónikám.
Ahogy visszaértek a faluba, a Pista egyből sietett a községházára, oszt mondta a polgármesternek, hogy zombit láttak a határba a Tatával, mire az persze egyből összetrombitálta a képviselő-testületet, hogy mégis mitévők legyenek. Hát ahogy ott tanácskoznak, egyszercsak szalad be a Bangó Laja az asszonnyal, hogy eltűnt nekik az egyszem leánykájuk a Marcsi, és azt találta erre mondani a polgármester, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát csak semmi pánik, mire persze rögtön összeszaladt az egész falu nagy ajvékolva, hogy jönnek a zombik és mostmár aztán tényleg vége a világnak, csak a Nagybajszos Pataj Misó, a Kisbajszosnak a testvéröccse, az a magasabbik, aki az önkéntes tűzoltó egyletnek a parancsnoka, csak az őrizte meg a nyugalmát és olyat bődült bele a kézihangos beszélőjébe, hogy egyből elhallgatott mindenki.
Erre a Laja elsírta, hogy hát a lánya, a Marcsi, az reggel elment a gyümölcsösbe, de hiába várták haza, csak nem jött, pedig már este van és hát mostmár nemcsak az asszony aggódik, hanem már ő is, főleg, hogy a Kispipás meg a Tata találkozott azzal a zombival a határba, mert mi van ha nem egy jött. Erre a polgármester megint csak azt találta mondani, hogy semmi pánik, mire megintcsak kitört a jajveszék és a Nagybajszos Patajnak megint bele kellett bőgnie a hangosbeszélőjébe. Dehát csak kiderült, hogy nemhiba a Nagybajszos a tűzoltó egyletnek a vezetője, merthogy mondta is egyből, hogy keresőcsapatokat kell szervezni, öt fős brigádokat, oszt úgy kell bejárni a faluszélit, és akkor biztos, hogy meglesz a Marcsika. Erre aztán összeszerveződött a falu népe, csak a Kispipás Jóska borult ki, mert a Tata is menni akart, hiába mondta neki, hogy minek.
Na persze a Marcsika nem lett meg csak a szakadt pendelye, ami ott volt fennakadva a barackfán a gyümölcsösbe, és erre aztán már nemcsak az asszony de a Bangó Laja is teljesen kiborult és ott taknyazta a lánya ingecskéjét de istenesen vernyákolva, mire aztán tényleg kitört a tömeghisztéria, hiba bőgött úgy a Nagybajszos a kézibeszélőjébe, hogy még a kutyák is vonyítani kezdtek.
Szaladt is haza mindenki, zárta be a kaput, szögezte az ablakot, hogy most aztán jönnek a zombik csőcstűl. Csak reggelre nyugodott le valamennyire a falu, hogy mégsem támadtak rájuk a zombik a városból, ahol nekik a tanyájuk volt. Harmadnapra aztán visszaállt minden a régi kerékvágásba, csak a Bangó Laja nem bírt magával, mert az azóta a kocsmában ivott, hogy a lánya pendelyét megtalálták a barackfán, hiába könyörgött neki az Ági néne, az anyja, hogy Lajos fiam ne hozzad a családra a szégyent.
De a Lajának forrt a vére és vasárnapra csak kitalálta, hogy bemegy a városba és kiszabadítja a kicsi lányát a zombik fogságából, és hiába mondta neki még a Kotász doktor a körzeti körorvos is, hogy bolondot beszél, mert a lányát már vagy széjjeltépték a zombik vagy maga is zombivá lett, oszt akkor mit csinál vele, mert akkor már haza mégsem hozhatja, hogy ebbe a nyugodt faluba is járvány legyen, de a Laja csak nem hagyta magát lebeszélni, mert akkora már teljesen belebolondult a bánatba.
Úgyhogy aztán fogta magát, beröffentette a hathengeres, két turbós, ötszáznegyvenhét lóerős John Deere S680-as kombájnját, felpattintotta rá a legnagyobb vágóasztalt amit csak a falu látott, oszt hajtott befele a városba, hogy csak úgy csillogott az elején a krómacél motolla.
A városban aztán megállt a Bartók Béla sugárúton, oszt úgy felbőgette a PowerTech PSX-es motort, hogy abba beszakadtak az ablakok végig a tízemeleteseken. Rohantak is ki egyből a zombik tülekedve, hogy széjjeltépjék a Laját, csak úgy nyüzsögtek végig a főutcán tömött sorokban.
A Lajának sem kellett több, leengedte a vágóasztalt, felpörgette a motollát oszt usgyi neki, mitha aratna, bele a zombiseregbe. Olyan rendet vágott a szörnyek között, hogy a kombájn hátuljából csak úgy repkedtek ki a széjjelvágott halottak tetemdarabjai.
De a zombik csak nem akartak elfogyni, és hát mégsem búzát aratott, hanem félig rohadt élőhalottakat, úgyhogy mire a főút közepére ért, hát csak besült neki az ötszázhetvenhét lovas powertech motorja, betömődött a cséplődob, elakadt a motolla. Nem volt mit tenni, kikapta a Laja a légrugózású vezetőüllés alól a szöggel kivert karikásostorát, kimászott a vezetőfülke tetejére és onnan csépelte tovább a zombiszörnyeket.
Na de azok csak nem akartak elfogyni. A Laja már beajánlotta a lelkét a teremtőjének igen szép szavakkal, mikor egyszercsak hopp, varázsütésre lenyugodtak a zombik és széjjel nyíltak, mint a Vörös tenger vize Mózes apánk előtt. S ahogy ott meresztette a szemét, hát azt látja, hogy egy igen szép kiállású zombilegény sétál a kombájn felé, mellette az ő egyszem leánykájával a Marcsival, és ahogy jönnek, hát a sok élőhalott mind térdet hajt szépen előttük. Ahogy odaérnek a kombájnhoz, hát a Marcsi az felkiáltott a Lajának, hogy gyűjjék le nyugodtan édesapám, ne tátsa ott fenn a pofáját, és akkor a Laja lemászott hozzájuk.
És akkor kiderült, hogy azt a szépszál zombit úgy hívják, hogy Tomi, és bizony ő a városban a zombik királya, és mikor két hete ott sétálgatott a falu mellett, hát a gyümölcsösben meglátta a Marcsikát, aki a meleg miatt igencsak nekivetkezve szedte a barackot, és hát egyből beleszeretett a leányba. A Marcsi meg hát az elején igencsak megijedt, mikor a zombigyerek tenni kezdte a szépet, de aztán neki is megtetszett a Tomi, aki igen mézesen pergette a szót és ráadásul tényleg egy jóvágású legény volt az élőhalottsága ellenére is, ezt még a Lajának is be kellett ismernie magában.
Na de nem azért volt ő a Bangó Laja, hogy csak úgy hasra essen egy semmi kis zombikirálytól, akármilyen szép szál legény az, hát rá is üvöltött rögtön a Marcsikára, de mintha otthon a Bukfenc kutyát egreciroztatná, hogy ide gyere de azonnal, még a combjára is rácsapott erősen kétszer, csak hogy lássa mindenki, nem tréfál. Hanem erre a Marcsika olyan piros lett mint a pipacs a búzamezőbe, oszt csak úgy simult egyre jobban a Tomihoz úgy mondta, hogy ő már innen nem megy sehová, mert igaz szerelemmel szereti ezt a legényt és hát egyébként is ők már egymáséi lettek nem is egyszer, de naponta kétszer is, és érzi is már, hogy ő benne ott kezdett el virágozni egy kis élet, belül a pocakjában.
De erre meg a Lajának szaladt az összes vér a testéből a fejébe és elkezdte ám mocskolni a kis szemefényét keményen, hogy te céda, te kurva, te mindenki nyoszolyája, hát milyen szégyent hoztál a családra. De erre meg a Tomi lett sápadtabb az élőhalottnál is, és rámordult a Lajára, hogy mostmár aztán fejezze be, hallja-e, és erre meg a zombik is fölhorgadtak és nyomultak egyből a Lajára, hogy széjjeltépik rögtön, megvédik a királyukat meg a királyasszonyukat. Hanem a Marcsika csak nem engedte, hogy bántsák az apukáját, mert azért szerette őt erősen, még ha hülye volt is.
Így aztán a Tomi király is csendesebb lett és elkezdte magyarázni a Lajának, hogy márpedig ő véget vet ennek a járványnak, higgye el, mert megtalálta az ellenszert és a virustörzset már be is oltotta egy élőhalottba, aki ugyan most elkodórgott, de ha megkerül, akkor bizony kiveszi a vériből a vakcinát és meggyógyít minden zombit szerte a világban, és rendes élete lesz itt akkor mindenkinek. S azt is tudja meg, mondta a Tomi király a Lajának, hogy az az élőhalott aki az ellenszert hordozza, az nem más mint a maga földije a Gugyelka Tóni.
Én meg azt az alkoholista pernahajdert pont leszarom, mondta erre a Laja, aztán csak elkezdte a leányát dresszírozni, hogyha nem jössz haza Marcsa, hát én kitagadlak, és a jó anyádat se látod többé, meg az édes testvéröcsédet sem, mert én azt nem engedem. Erre a Marcsika igen keservesen elkezdett bömbölni, de a hites urának a kezét el nem engedte, csak simult hozá szorosan, mert őtet még olyan régiesen nevelték, hogy az asszonynak az ura mellett a helye.
Na mikor a Laja látta, hogy se szép szó, se fenyítés, se semmi nem hat az édes leánykájára, hát felhúzta a vállát a füléig oszt köpött egy hegyeset a zombikirály lába elé, hogy csak úgy fröccsent. Hátat fordított aztán az ifjú párnak és keményen csapdosva a lábával elhúzta a marsot, hiába kiáltozott utána a kicsi lánya, hogy édesapám, drága édesapám. Dehát a Bangó Laja mindig is ilyen volt, ilyen keményfejű sültparaszt, akinek már az óvódában is gumicsizma volt a jele.
Szóval így történt, hogy a Lajos a lánya, meg a kombájnja nélkül tért vissza a faluba, s bizony nem mutatta senkinek sem, hogy melyiket sajnálja jobban a kettő közül. Hanem attól kezdve minden napját a kocsmában töltötte, hiába rimánkodott neki az anyja meg a felesége, hogy ugyan ha az eszit el is itta már, de a családi házat azt csak ne. A Tomi királynak meg a Marcsi királyasszonyak meg született egy igen helyre kislegény fia, aki nem volt se élő se holt, de azért szerette az apja is meg az anyja is, mert olyan családból származtak mindketten, ahol a legnagyobb kincs a gyermek.
Na és hogy a Gugyelka Tónival mi lett azt kérded? Hát én arról már nem tudok beszámolni, én csak azt tudom, hogy a Tata egy akkora kazal kerti gizgazt visz ki az árok mellé minden vasárnap, ahová azt a borvirágos zombit elkaparták, hogy utána egész nap tüsszögteti az allergiája.
- A sztómazsák felhelyezésének technikai jellegű leírása - 2023-04-08
- Rántott hal - 2023-01-27
- Mesék zombiföldjéről – A zombikirály meg a lány - 2022-09-24