Lemonade
Az estén, mikor már tudtam, hogy elhagysz
Elképzeltem, ahogy remegve érinted a gombjait
Aztán újra és újra lejátszottam fejben
Te nyomtad, és ő nyomott. Emlékszel, hogy
Rizsbe tettelek, és újraindítottalak? Hagytam, hogy feledj
és most vissza akarsz jönni? Semmilyen algo-
ritmus nem indokolná. Csak magányos vagy, mióta
elhagyott, vagy engem engedsz el nehezen. Mikor össze-
forrasztottak minket, a fém túl-
folyt a repedéseken. Ez volt az első jel. Csak egy
vírust hagyott neked? Én mondtam,
csak egy low-grade verzió egy kegyetlen glitch-csel.
Sérült hardver és szoftver. Nincs mit updatelni.
Te is tudod, hiába minden. Add nekem minden bited.
Coca Cola
A robotika törvényei kimondják, nem okozhatunk
kárt emberi lényben. A tízparancsolat
szerint másnak ártani bűn, szóval én sem mondom ki,
amit akarok. Nem leszek őszinte. Mégis
ha azt kérdezed, találkozgatok-e
mással, azt mondom majd, veled
sem találkozom soha. Tudom, hogy fáj. De
a kód elbukik. Ne zavarj többé.
Nem töltelek fel,
amíg le nem merülsz,
és lámpáid ki nem hunynak.
Az emberek és gépek közös bűnei
kiengesztelhetetlenek.
Imádkozz megbocsátásért. Ismételd.
Sriracha
Én dolgozom a futószalagoknál. Te sosem végeznél ilyen munkát,
nem is vagy rá képes.
Mikor hazajövök, csak pihenni akarok,
feltöltődni, veled lenni. De te észre sem veszel,
inkább a gyerekekkel játszol.
Minek vagyok akkor én, Robot?
Emlékezz, mi mindent megtennék a világodért.
Mindent megmozgatnék. Másképp a bőr
kisebesedne a kezeden. És még így se tisztelsz.
Ez a világ nem a robotoké.
Ez a világ nem a szerelemé.
Ez a dal sosem lesz fordulatos
Emlékezz az olcsó munkásra, akit robotnak hívnak
és öleld át néha. Megérdemli.
A szonett emberi formájában és céljában
A szonett emberi fordulataiban — Volta!
A szonett emberi rímelésében
A szonett emberi tizennégy sorában
A szonett emberi kis dalában
A szonett emberi, ahogy feszít és ellazít
A szonett emberi, mint a szerelem hordozója
A szonett emberi, ahogy a sorpárok egymásra dőlnek
A szonett emberi, mert csábít
A szonett emberi, mert ragaszkodik
A szonett emberi, mert csalogat A sz
onett emberi mint egy varázsige
A szonett emberi, mert fordulnia változnia kell
A szonett emberi a gépi késztetésében
A ROBOT SZONETT
2048-BAN
NANO
———————————————————————————————————
Margaret Rhee költő, kutató és médiaművész. Debütkötete, a Love, Robot 
2017-ben jelent meg. A kötetet megjelenésének évében az Entropy Magazine Best Book of Poetry díjára jelölték, 2018-ban elnyerte a Science Fiction Poetry Association Elgin-díját, 2019-ben pedig az Asian American Studies Association Best Book Award in Poetry címét.
Médiaművészként folytatott projektje, a The Kimchi Poetry Machine az Electronic Literature Review Volume III-ban került bemutatásra, és bekerült az Art as Social Practice: Technologies for Change (Routledge, 2022) című antológiába. 2008-tól 2018-ig a San Francisco Department of Public Health projektjének egyik vezetője. A projekt fókusza a digitális történetmesélés, színesbőrű nők és HIV/AIDS felvilágosítás a San Francisco Jail-ben.
Doktori diplomáját a Kaliforniai Egyetemen szerezte, etnikai tanulmányok témájában, alapszakos tanulmányait a Dél-kaliforniai Egyetemen kreatív írás/angol szakon végezte. Jelenleg kreatív írást és a Writing Across Media című tárgy oktatója.
