Megdugtam a vadgázolást

Ovisok érkeznek, hogy rávegyenek egy nemátalakító műtétre.

Dühítő: szerintem nem a gyerekek dolga, hogy a felnőttek szexuális orientációjáról döntsenek, de láthatóan a magyar óvodásokat támogató nemzetközi NGO lobbiszervezetek másként gondolják. Korábban transzvesztitákat pénzeltek, hogy menjenek be az ovikba és terjesszék a genderfluid igét, ám a kormány kitiltotta őket onnét. Ekkor az NGO szervezetek az ovisokat kezdték el inkább pénzelni, gondolván, az ovisokat csak nem fogják kitiltani az oviból. De végül a kormány az ovisokat is kitiltotta az oviból, így most ezek a kölykök falkában vándorolnak és arról győzködnek mindenkit, hogy vágassa ketté a farkát és készíttessen belőle vaginát.

Na szóval alighogy ajtót nyitok, öt ilyen lurkó lepi el a lakást, genderidentitásról és gender diszfóriáról tartanak előadást, miközben zsírkrétával rajzolt képeket mutogatnak, és egy kislány arról hablatyol, hogy nem is kell feltétlenül nőnek operáltatnom magam, lehetnék akár dalmata kutya, beszélő kisvonat vagy csillámport fingorászó bolyhos felhő. Amikor sikerül végül kiűznöm őket a lakásból egy partvissal, észreveszem, hogy a szomszéd bögyös, szőke csaj ajtaja tárva nyitva áll: bekukkantok hozzá, hogy minden rendben van-e. Kiderül, ott már jártak az ovisok és sikerült meggyőzniük szegényt, hogy operáltassa át magát vadgázolássá. Mi több, mivel kis játék orvosi táskában hoztak magukkal érzéstelenítőt és szikét, már el is végezték rajta ezt a radikális műtétet.

Igen, emlékszem, egyszer randira vittem a csajt, akkor mesélte el nekem, hogy egész életében vadgázolásnak érezte magát: nem csupán egy elütött őznek, vagy egy ronccsá tört szélvédőjű autónak, hanem egy horpadt lökhárítós, füstölgő gépjárműnek, amin egy véres, törött csontú, megdögleni készülő őz hever, tehát ő maga két veszélyes üzem találkozása. Akkor ezt furcsának találtam, de most hogy ott állok a lakásában, és figyelem a nappali közepén, a szőnyegen álló roncs autót rajta a haldokló gyönyörű vaddal, amint fájdalmasan bőg, és dülledt, csillogó, sötét obszidián szemében a halál gömbkaktusza dagad, ez a hízott végzetpöffeteg, készen rá, hogy az univerzum pereméről fejt végtelen feketeségét ejakulálja a rosszul megvilágított szobába, rádöbbenek: igen, végig ez volt ő, és bizony gyönyörű. Szégyenlősen fordulok el, amikor észreveszem, hogy egy kőkemény erekció készül kiszakítani a nadrágomat, de a vadgázolásnak is feltűnik, mit próbálok rejtegetni, mert pajkosan felbőg az elgázolt őz, vérbuborékok robbannak a szája szélén, és megemeli a fejét, majd egy éles puffanással visszaejti az eldeformálódott fémre súlyos koponyáját.

– Nem kéne… – motyogom, de magam sem hiszem el a saját szavaimat. Pár perc múlva már letolt nadrággal állok, a törött szélvédőre fröccsent őzvért nyalom, és az előváladékomtól nedves farkamat az összezúzódott állati test és a hideg fém közötti résbe dugom, így egyszerre dugom a totálkáros autót és a sebesült állatot, a haldokló állat pedig vért és szervcafatokat okád rám, ahogy így baszom a vadgázolást, a törött csontok a testében úgy recsegnek, mintha valami babzsákot gyűrkésznék.

Mindennek már sok-sok éve: azóta a vadgázolással összeköltöztünk, majd megkértem a kezét – a gyűrűt a megdögleni képtelen, vért okádó őz fülére húztam. A lagzi pedig mesés volt, igaz, csak ketten vettünk részt rajta, és a nappaliban tartottuk, mivel minden vadgázolást jelenteni kell a vadásztársaságnak, ezért sajnos rejtegetnem kell a nőmet, nehogy valaki beköpje. Jó, az is igaz, hogy a hálószoba küszöbén sem tudtam átcipelni, mert mégiscsak egy baszott nagy összetört autóról és egy félig kimúlt őzről van szó, de lényeg a lényeg, emlékezetes esküvő volt, a tortánkat egy marcipán vőlegény és egy marcipán autón fekvő marcipán őz díszítette. Majd megszülettek a gyermekeink is: összesen kettő. Félig emberek, félig vadgázolások. A kislány, Franciska, derékon alul ember, derékon felül pedig egy szélvédőt beszakított elütött fácán, a kisfiú, Bálint pedig derékon felül ember, derékon alul pedig egy motorküllők közé akadt kibelezett nyúl.

Így élünk, éldegélünk, azaz élnénk és éldegélnénk szépen, de aztán a kölykök oviskorba lépnek, és az NGO szervezetek kiszagolják őket: éjszaka sátáni orgonazene kíséretében előbújnak az ágyuk alól és titokban pénzelni kezdik őket. Franciska és Bálint ezek után egész nap nyomatják nekünk a genderpropagandát, és bizony nem is lehet ellenállni az érveiknek és a mélységesen tudományos zsírkrétarajzaiknak, így hát újra és újra átoperáltatjuk magunkat. Az egyik nap fürdőkádban fekvő nyirkos angolnaember vagyok, a másik nap csillámport fingorászó bolyhos felhőként lebegek át a szobán, miközben a feleségem vére a konyhaasztalon csorog, hisz a gyerekek épp gyíkfejű szitakötőt műtenek belőle. Gyönyörűek vagyunk, minden szeretetünkkel és sebünkkel együtt, minden új formánk Isten színes fényhártyákból tapasztott álma. Lehetsz bárki, mondják a bölcs gyerekek, s hozzáteszik: minden lehetséges, egyedül a gyűlöletet nem lehet szeretetté operálni.