Ritkán ébred óracsörgésre, így ritkán hallja a Come As You Are-t. Kávét tölt, a mosdóban hideg víz az arcra. A forrót is megnyitja, a fülét azzal.
Tréningben ül a félbehagyott cikkhez. Már csak a befejezés hiányzik, meg valami kaja. A konyhában kenyeret, vajat, mézet vesz elő, feltesz egy teát.
Zöld.
Harap a kenyérből, ragadó ujjal nyúl a billentyűzethez. Leír két mondatot, csöngetnek. Arra gondol, nem nyitja ki. Az a valaki újra csönget. Sóhajt, a gurulós székkel felgyűri a szőnyeget.
Látja a katedrálüvegen keresztül, a postás az. Az alacsony, aki mindig úgy köszön, hogy elnyújtja a szó végét. Jónapót! A másik, aki ebbe a házba jár, egy fiatal nő. Nem túl szép. Szőke. Egyáltalán nem szép.
Az alacsony postás, Jónapót, csomagot hozott. Cipő. Kell borravalót adni?
Felpróbálja, kicsi. Úgy rúgja le magáról. Most küldje vissza? Beugrik neki, hogy odaadja az unokaöccsének. Szülinapjára, vagy csak úgy.
Visszaül a cikkhez. Kizökkent, nem tudja, hol tart, a cipőre gondol, meg hogy a teát levette-e. Szinte felugrik a székből. A tea már rég kész, a forraló gombja pirosan világít. Gyorsan elzárja.
A boltba indul, útközben leviszi a szemetet. Sárgába a műanyag, kékbe a papír, zöldbe a kommunális. A sárga meg a kék tetején púposodik a szemét. Ha ráönti a sajátját, szétszóródik az egész, és szedheti fel. Csak a kommunálist dobja ki, a másik kettővel visszamegy a lakásba. Kezet mos, újra elindul.
Vegyen kosarat egy doboz joghurthoz? Vesz. Megnézi a szavatosságot, holnapig ehető. Másra nincs szükség. A liftben ellenőrzi a lépésszámlálót. 541 lépés. Mindig eldönti, hogy zsebre rakja a mobilját, lemérni, otthon hány kilométert megy. Már késő, reggel kellett volna.
Arra ér haza, hogy mindkét szemeteszsák felborult. A margarinosdoboz a szőnyegen foltot hagy. Visszapakol. Papírt a papírosba, a műanyagot meg abba.
A randi kettőkor lesz. Diával a társkeresőn ismerkedtek meg. A szerelem olyan, mint a villamosság: csak bizonyos légköri feltételek mellett jelentkezik, írta a nő bemutatkozó szövegében, ő meg azt gondolta, jó ez a máraizás, csak nem szeretem Márait.
Megint felpróbálja a cipőt. Tesz benne pár lépést, széltében nem jó. Unokaöccsére gondol, ahogy zavart vigyorral bontja majd ki a dobozt.
Átnézi a cikket, két flekk a fogyókúráról, elküldi. Dia vajon fogyókúrázott már? A társkeresőn kép helyett szürke kontúr, és amikor kérte, küldjön fotót, nem küldött. Válaszolt mindenre, de fénykép nincs. Ez olyan, mint a szelektív hallás.
A mosdóban villanyt kapcsol. Felkapcsol egy másikat is, a borotválkozást a pajesznyíróval kezdi. Azt hallotta, ezzel kéne befejezni. A filmekben fütyörésznek borotválkozás közben. Ő nem fütyül, csak meg akar felelni.
A főszerkesztő válaszol, írj még a kalóriákról. Keres egy táblázatot. Csirke alsócomb 116 kcal, felső 112, kecskesajt 364. Úgy írja le, mintha általános lenne a kecskesajtfogyasztás. Nem szabad sokat enni belőle, de úgyse eszel. Fájl csatolása, küldés. Ekkor jut eszébe, megnézhette volna, hány kalória a joghurt.
Felhívja anyját. Épp a Szomszédok ismétlését nézi. Ebédeltél már? Apád tarhonyát kért. Tarhonya, gondolja, vajon hány kalória lehet? Elköszön, bontja a vonalat, a hűtőből előveszi a pizzát. A mikró gombját erősebben kell megnyomni. Nézi, hogy forog körbe az étel. Öt sípolás. Rendszerint a harmadik után kiveszi, az öt túlzásnak tűnik.
Mit vegyek fel, kérdezi, a nővére meg azt mondja, inget mindenképpen, az olyan, mintha tudnál öltözködni. A mobilt kihangosítja, kotorászik a szekrényben. Mondjam a cipőt? Ki kéne tágítani. Pár óra fájdalom, és hordható.
Hülyén érzi magát az ingben. Ellenőrzi a lépésszámlálót, a busz minden aszfalthibánál zöttyen, többet mér. Korábban érkezik, Diával kávézást beszéltek meg. Öt perccel korábban. Estére betervezte a Mikkelsen-filmet. Dán vígjáték, kimondja csak úgy, maga elé. Anya meg nézi a Lenke nénit, mintha saját magát nézné. Két óra négy perc, Dia sehol. Vagy ott áll valahol, és nem ismeri fel, mert a szürke kontúrt keresi. A kávé hány kalória?
