A mindenféle szempontból lestrapált, kék színű csuklósbusz majdnem menetrendszerűen érkezik a megállóba, a sofőr pedig egy laza gombnyomással nyitja ki a jármű összes ajtaját. Rövid ideig várakozik, majd miután minden utas felszállt, az utolsó pillanatban még felugrik rá a stroke, hátul pedig a csontritkulás. Menetjegyeket és bérleteket kérjük felmutatni – kezdi harmadik társuk kissé bedugult orral, az influenza. Két középiskolás fiatal egymásra nézve megpróbál menekülni, de alighogy az ellenőr hozzájuk ér, máris taknyuk-nyáluk összefolyik, és lázasan süppednek vissza ülésükbe.
Lassan két hónapja, hogy a főváros (nép)betegségeket vetett be a tömegközlekedésen való szabályszegések megelőzése érdekében. Először csak mintegy teszt-jelleggel depresszió, alkoholizmus, parlagfű-allergia és munkahelyi stressz tűnt fel a különféle városi járatokon, akik az utazás általános paragrafusai szerint próbálták végezni a dolgukat, ám az utasok már annyira hozzájuk voltak szokva, hogy rájuk sem hederítettek. Dagadt vöröslő szemek ide, viszkető, égő bőr oda. Nem riadtak vissza egy bipoláris személyiségzavartól vagy egy lassan kialakuló májzsugortól. Így aztán a vállalatnál kénytelenek voltak szigorítani.
Ekkoriban jelent meg a buszokon, trolikon és villamosokon a tüszős mandulagyulladás, a kettes típusú cukorbetegség, valamint a rettegett agyvérzés. Ők már igazi nehézfiúnak számítottak. Sorra jöttek a visszajelzések, hogy a csontritkulás és az alvászavar figyelmeztetés nélkül erőszakosan lépett fel, még akkor is, ha érvényes jeggyel vagy bérlettel rendelkeztek. Az időközben bevetett szív és érrendszeri megbetegedéssel szemben szintén elég sok negatív kritika érkezett az online EKG-felületen. Egy idő után tehát kénytelenek voltak meneszteni őket. Vissza nem térítendő támogatás útján próbálkoztak még a szenvedélybetegségekkel, de azok baromi sokat lógtak vagy másnaposan fetrengtek a megállókban, ha éppen nem a drogoktól bódult állapotban zaklatták az utazóközönséget egy következő aranylövés reményében.
Mivel a különféle liberális EU-s szabályozás miatt viszonylag kevés munkába állítható, hatékonyan működő nyavaját találtak, egy külső céggel szerződtek le, akik régóta megbízható és népszerű orvosi műhibákat toboroztak. Mint később kiderült, náluk a tiszteséggel akadtak gondok: borítékos módszerrel saját zsebre dolgoztak, esetenként pedig különféle nemzetközi számlára utaltatták át a bírság összegét.
Mögöttem egy újabb, érvényes okmányok nélkül utazó személyt sikerült kiszúrnia a szemfüles csontritkulásnak. Profi a csávó, nem vitás; látszik, hogy nem ma kezdte a szakmát. Miután két másik – karján jól látható módon táppénzes papírt viselő – munkatársával elvágják a menekülés útját, szigorúan körül állják és jegyzőkönyvbe veszik az adatait, majd közlik vele az aktuális diagnózist: a következő megállónál le kell majd szállnia. Mielőtt azonban mindez bekövetkezik, még csúnyán megbetegítik a bliccelőt. Ez általában használ a többségnek.
Mert mégis ki akarna egy éjszakai járatra jegy nélkül felugorva három hétig vérhasban szenvedni? Vagy egy lejárt bérlet miatt agyhártya-gyulladásban meggebedni? Legközelebb majd kétszer is meggondolja az a buznyákfejű barom, hogy megér egy lógás egy kiadós hepatitis C-? Annyira rád fér egy pitvar-fibrilláció, hogy ezen a szakaszon nem lyukasztassz, kisapám? Ha nekünk nem mondod be az adataidat, akkor mindjárt hívjuk a szifiliszt, az majd megdolgoz egy kicsit.
Arra azonban még a városi tömegközlekedés csúcsán üldögélő vezetőség sem gondolt, hogy a különféle vonalakon bevetett betegségek arca egy idő után megnő, és önállósodni kezdenek. Szórakozásból cseszegetik, látszólag minden ok nélkül buzerálják a népet, ha van jegyük és/vagy bérletük, ha nincs. Egészségük végleges tönkretételével zsarolják őket; hiába a TB, a magánpraxisra félretett pénzünkkel kell megvesztegetni őket, hogy leszállhassanak. És persze a háttérben némi gyógyszerlobbi is sejthető.
Így aztán manapság mindenki rettegve száll fel a villamosra, nehogy kiszúrja őt egy utasnak álcázott torokrák vagy a buszajtó bezáródása előtti utolsó utáni pillanatban még felugorjon rá egy marcona szívbillentyű-zavar, és ráhozza a frászt. A metró-aluljáróknál például kettesével állnak a különféle áttétes rákok, és ha nem villantod azonnal az utazásra jogosító okmányt, neked annyi. A TBC se válogat, ha egy kicsit is gyanús vagy, egyből kivesz a sorból, és nyakonbasz. Rosszabb esetben ott esel össze az aluljáró mocskos kövén, aztán meg vérszomjas csövesek lakmároznak a májadból.
De még mindig jobb a helyzet, mint az utakon, ahol már régóta az ún. zéró tolerancia lépett életbe. Ha például rutinellenőrzés során leint az AIDS-járőr, és véletlenül nem ég valamelyik lámpát, akkor olyan dózisban folyatja rád a testnedvét, hogy egy pillanat múlva halott vagy. Tilosban parkoltál? Egy jól irányzott tüdőembólia kifigyel, és amikor visszajössz, egy életre megpecsételi a sorsod. Gyorshajtásért pedig nem csekk jár, hanem vastagbélrák, aztán fellebbezhetsz, amíg végleg bele nem döglessz.
És ha jól hallom, a gyalogosok sem ússzák meg a jövőben: szabálytalan helyen való átkelésért azonnali pestist ígérnek…
- Felszállt - 2023-12-31
- Szorult helyzetben - 2022-07-28