Ádám rossz húzása

Az első löket sperma magasra kilőtt és leszálltában pont az orra hegyére csöppent. Hunyorogva látta, ahogy a második a hasán landol, a többi lassan a műbőr bevonatú székre csöpög. Ádám megpróbálta lenyalni az orra hegyéről, de ehhez nem volt elég hosszú a nyelve, úgyhogy inkább papírzsepiért nyúlt, megtörölte magát, majd többé-kevésbé megtisztította az ülést a sárgás ondótól. Később úgyis lemossa alaposabban egy nedves törlőkendővel, nehogy foltot hagyjon. Néhány másodpercre még elmerengett az egymást nyaló-faló három lányon, aztán azon, hogy vajon milyen részeket tekert át, majd lassan elengedte a képet és a fürdőszobában lemosta magáról az elmúlt percek nyomait. Zuhanyzás közben már a napi feladatokon járt az esze. Húsz perc múlva hétindító értekezlet, addigra felöltözve készen kell állnia.

Megtörölközött, a mobiljára pillantott, mennyi ideje maradt még. Tizenkét perc. Ekkor vette észre az e-mailt, a tárgyban a jelszavával. Bizonyos Mark Garza barátságos hangvételű levélben tájékoztatta arról, hogy tudja Ádám mailfiókjának jelszavát, egy malware-t telepített a nemrég letorrentezett pornóvideóba, aminek a lejátszásával Ádám önként Mark kezébe adta a laptopja irányítását, így most van egy dupla képernyős videója. Az egyiken egy képernyőfelvétel az imént látott felnőttfilm-jelenettel – nagyon jó ízlésed van, jegyzi meg mellékesen –, a másikon pedig az időközben távolról bekapcsolt webkamera felvétele. Ahhoz, hogy Mark Garza ne hozza nyilvánosságra „közös titkukat”, Ádámnak tizennégyezer-nyolcszáz eurót kell fizetnie. Bitcoinban. 24 órán belül. Ellenkező esetben mindkét videót elküldi Ádám összes létező kontaktjának. Ha meg akar bizonyosodni róla, hogy igaz-e a levél tartalma, kattintson ide és ide. Ha elolvasná azok történeteit, akik nem hittek neki, klikkeljen ide és ide. Ha bitcoint váltana, akkor pedig ide és ide. Az e-mailbe, zárta sorait Mark, beépített egy pixelt, amellyel észlelte, hogy Ádám megnyitotta. Óra indul.

Első ijedtségében a kuka gombra nyomott, de gyorsan visszavonta, és elolvasta még egyszer az e-mailt. Aztán megnyitotta a netbankját, hogy megnézze, mennyi pénz van a számláján. Fele annyi sincs, amennyi kéne, hiszen nemrég jöttek haza a Zöldfoki-szigetekről Annával és Domával, ahol tízéves házassági évfordulójukat és a gyerek hetedik szülinapját ünnepelték. Ritkán vernek ennyi pénz seggére, de szerelmük kerek évfordulóján megtehetik, mondta Anna. Remek, viszont most nem tud fizetni. Huszonnégy órás gyorskölcsön? Ennyi pénzt sehol nem adnak. Kiszáradt a szája és szaporává vált a légzése.

Az órájára nézett. Még nyolc perc az értekezlet kezdetéig.

Újra bekapcsolta a laptopot, megpróbált úgy helyezkedni, ahogy az imént aközben és elindította a webkamera programját, hogy ellenőrizze, mi látható a felvételen. Ha szerencséje van, gondolta, csak a hasa látszik majd, az meg lehet bárki másé is. De a széles látószögű webkamera kíméletlenül megmutatott mindent: Ádámmal egy rémült arc nézett szembe a képernyőről, a hozzá tartozó felsőtesttel, azt a mozdulatot imitáló, fel-le mozgó kézfejjel, még a farka hegye is látszott.

Nyugi, kitalálsz valamit, mondta magának. Még van egy teljes napod. Egy teljes nap!, mi a szarra elég az, összegyűjteni hatmillió forintot? Mégis hogyan? Anna bankszámlájáról egészítse ki a sajátját és állítsa be úgy, mintha feltörték volna? Anna még be is szopja, de a rendőrség seperc alatt lenyomozza. „A világ legrövidebb nyomozása”, látta maga előtt a Guinness Rekordok szócikkét.

Nyugi, megoldjuk, biztatta magát ismét, hogy picit megnyugodjon, miközben beloggolt a munkahelyi hálózatra, és elindította a Google Meetet. Most a munkára kell koncentrálnod, a kollégáid nem sejtenek semmit. Még nem.

Te fasz! Minek kellett kiverned? Itt élsz egy jól működő házasságban, oké, tíz év meg egy gyerek után hívjuk inkább kiegyensúlyozottnak, vagy mit tudom én, zökkenőmentesnek, de hát istenem, még szex is van, naná, persze, hogy ritkább és akkor is több előjáték kell, de nem is vagytok már húszévesek, miért vagy ekkora barom, közben ott vannak Petiék, akik már öt éve egymáshoz sem nyúlnak, vagy Zalán és Rita, akik mindig kényszeredetten mesélnek a Grandióban, a Kisüzemben, a Szimplában, a Fogasban a tegnapi dugásukról, hogy milyen sokáig tartott, azt hiszik, hogy bárki beveszi, de tényleg, most mi szükséged volt erre?

Akkor is ezen kattog, amikor gépiesen sorolja Zoltánnak, az Európai Főosztály vezetőjének a múlt heti eredményeket.

Zoltán. Vele biztos sohasem történne ilyesmi. Példát vehetnél róla, két éve a főnököd, de szinte semmit sem tudsz a magánéletéről. Azt az elhúzható műanyag bizbaszt viszont hányszor láttad már, ami a laptopja kameráját takarja, te miért nem voltál képes beszerezni egy ilyen filléres szart? Vagy legalább egy ragtapaszt odaragaszthattál volna. Most viszont muszáj figyelni a meetingre, mert Zoltánnak mennie kell, átadja a szót Ádámnak, végig kellene riportoltatni a csoportvezetőit. De nem tud koncentrálni, inkább Ágika gondosan a kamera látószögébe komponált mély dekoltázsát nézi, ki is pinneli Ágikát, és igazán csak egy fél pillanatra beleképzeli az egyik lány szerepébe az egy órája látott videóban, aztán erőt vesz magán, és újra megpróbál figyelni, hogy minél előbb vége legyen.

A megbeszélés végére Ádám kicsit megnyugszik, és újra elolvassa Mark Garza levelét. Akkor hirtelen beugrik az ötlet, kimásol belőle egy tetszés szerinti mondatot, keresőbe illeszti, mögé írja, hogy scam, új böngészőablakokba nyitja az első öt találatot. Ez az! Az első megnyitott cikkből rögtön kiderül, hogy ez egy átverés, amivel pénzt csalnak ki gyanútlan hülyékből. Olyanokból, mint amilyen te is vagy, hallja a saját hangját Ádám. „Ha én kaptam volna ilyen levelet, biztos nem hittem volna el, egy screenshot az állítólagos videóból, az legalább hitelessé tenné” – írja az egyik felhasználó a cikk alatti kommentben. Ádám hangosan felnevet, ahogy megérti a helyzetet. A leszakadó mázsányi stressz idült mosolyával az arcán azért még megnyit néhány keresőtalálatot, olvasna még pár hasonló történetet, hogy biztosan megnyugodhasson. Arról mondjuk senki sem ír, gondolja, hogy tényleg recskázott-e, mielőtt zsarolólevelet kapott. De hát nem is ez a lényeg, zárja le a kérdést, itt a vége, anyátokkal szórakozzatok, ne velem, korábban kell ahhoz kelnetek.

Szinte felhőtlen hangulatban telik a következő néhány óra, úton Doma iskolája felé azonban Ádám még egyszer végiggondolja a történteket. A buszon a maszk mögött önelégült mosollyal számításokat végez, mekkora pénz lehet a szexiparban. Az internet megjelenésével egyidősek a pornótartalmak is, teljesen nyilvánvaló volt, hogy ezek az átverések előbb-utóbb megjelennek. Átverések. Eszébe jut Zalán, akinek a munkahelyét már érte zsarolóvírusos támadás, majdnem tönkre is ment bele a cég, vagy ott vannak a bosszúpornóvideók. Mi van, ha mégis igaz, gondolja most Ádám. Mi lesz, ha mégis felvették, ha Mark Garza nem egy kamu, nem egy scam, hanem tényleg egy rohadt blackmail?

Nagy ügy, másnak is van farka, naponta százmilliók csinálják ugyanezt, mint ő. Mi a legrosszabb abban, ha nyilvánosságra kerül? Meglátják, ahogy rejszol? Ahogy a saját orrára lövell a spermája? És aztán? Talán vele esett meg ilyen először a világtörténelem során? Abból a százmillióból biztos akadnak elegen, akik ugyanígy csinálják!

De már maga sem hiszi ezt az erőltetett lazaságot. Mi lesz, ha nem kamu? Mit fog szólni Anna ahhoz, hogy minden közös ismerősük Ádám önkielégítését nézi? El fog süllyedni szégyenében. És Doma? Anna mi a fasznak erőltette, hogy Ádám legyen a gyerek osztályában a szülői munkaközösség képviselője? Így holnapra Doma összes kis cimborájának a szülei is látni fogják a videót, a gyereket kiközösítik az osztályból, az edzőtáborból, mit mondjon neki, mit csinálnak a meztelen nők, és főleg mit csinál Apa a felvételen?

Mit gondolnak majd a kollégái, a beosztottjai? És Zoltán? Legjobb lesz, ha már most beteget jelent, megírja, hogy kórházba vitték, hirtelen szívroham, válságos az állapota. És aztán még ma este összepakol, elutazik Amerikába, vagy Ausztráliába, az Északi-sarkra, minél messzebb, sőt az sem fontos, jó lesz egy eldugott bajor kisváros, egy lengyel falu, egy tanya a Román-alföldön, mindegy, csak sose találják meg.

És mihez kezd ott? Miből fog élni? Mert nyilvánvalóan egyetlen külsős üzletfele sem marad, ha ők is megkapják Recska Ádám Faszverős Videóját. Látta maga előtt a térdüket csapkodva röhögő egykori megrendelőit, akik nem keresik többé.

Látta maga előtt a Blikk-szalagcímet: Kínos belügy a Külügyben, így veri ki egy osztályvezető!

Látta maga előtt barátait, Petit, Zalánt, Milost, akik szemtől szembe hátba veregetik majd, hogy „haver, mégiscsak mekkora punk maradtál”, de tuti nyitnak egy új Messenger chatet, ahol a háta mögött kidumálják.

Nagymamáját, aki nem teljesen érti, mi történt, de azt látja, hogy az unokája szégyenéről beszél a fél internet.

Az álszent nagynénjét, aki öklendezve takarja el a szemét, hogy ne kelljen tovább ezt a gyalázatot néznie.

Ildit, Anna előtti utolsó csaját, akinek mostanában gyakran nézegette a Facebook-profilját, hát most tuti Ildi is megnézi majd az övét.

Látta maga előtt a volt évfolyamtársai reakcióját.

A volt osztálytársaiét.

Tovább tolultak volna a nevek és a kapcsolatok az agyába, hogy ki mit gondolna és miért fordulna el tőle egy életre, de az iskolához ért. Hazafelé gépiesen kérdezgette a fiát, hogy telt a napja. Este pedig a szokásosnál is csöndesebb volt. Anna a munkahelyéről fecsegett, meg a barátnőivel csetelt, lassan elkortyolt egy pohár cabernet-t is, feldobottságában semmit sem vett észre.

Este, lefekvéskor hosszas vívódás után Ádám majdnem bevallott mindent, de mire elhatározta magát, Anna már békésen szuszogott. Neki három Valerianát kellett bevennie. Az éjszaka közepén így is csatakosra izzadva ébredt egy rémálomból, amiben tűzvörös kámzsát próbált lerángatni a fejéről, de az minden kísérlettől csak jobban rászorult. Hajnali öt volt, mire végre vissza tudott aludni. Három óra volt hátra a huszonnégyből.

Még az ajtócsapódásra sem ébredt fel, amikor Anna elindult Domával, hogy beérjenek a nulladik órára. Átaludta a határidőt. Telefoncsörgés ébresztette.

Kalmár Tibor
Latest posts by Kalmár Tibor (see all)
Tagged with: