Gyenge és bizonytalan,
fele sem tréfa, nehezen
áll egyedül a lábán, holott
úgy tűnik, mint aki a helyén
van, nem ment el az esze –
talán a megszokás teszi.
Megsemmisített emlékek
fantomfájdalmai, önmaga
ellen fordul benne az öröm.
Nem teheti le a földet, Atlasz
fejben ismétel, és nem jut ki
semmi belőle, a glóbuszból.
Hiába szólsz hozzá, nem
válaszol, megértést
nem tanúsít irántad vagy
kutyád iránt. Néz maga elé,
most már ő is kővé
dermedve.
Latest posts by Balogh Endre (see all)
- Kinek a foga fehérje - 2023-03-18
- A rossz hír hordozója - 2022-10-17